Az astanga a hatha jóga egyik összetett, dinamikus formája, amely kötött gyakorlatsorokból, összesen hat sorozatból áll.
A sorozatok nemcsak az ászanákat állítják sorrendbe, hanem összekötik őket a mozgással (vinyásza), a légzéssel (udzsájí pránájáma), a bandhákkal (energetikai zárak) és a dristikkel (tekintet egy adott pontra szegezése). Így a gyakorlás folyamatosan, megállás nélkül zajlik, és ritmusát az udzsájí légzés adja. Ez a légzéstechnika segíti az elme lecsendesítését, csakúgy, mint a tekintet vezetése (dristi). A légzés és a bandhák együtt belső hőt fejlesztenek a testben, amely a hajlékonyság növelése mellett beindítja a tisztító folyamatokat, ugyanis a kiváló izzadtság a testszövetekben felhalmozódott méreg- és salakanyagokat is eltávolítja.
A kötött gyakorlatsor nem jelenti azt, hogy monotonná vagy unalmassá válna a gyakorlás. Épp ellenkezőleg, a rendszeres gyakorlás gyors fejlődést von maga után: a test megerősödik és az ízületi hajlékonyság fokozódik. A gyakorlás jellege miatt egy idő után már nem kell azon gondolkodni, melyik ászana következik, minden figyelem befelé irányul, még csak az oktató utasításaira sem kell figyelni.
(Eleinte még versenyzünk önmagunkkal, elkeserít, ha valamelyik ászana vagy vinyásza „nem sikerül”, és örülünk, ha egy-egy nehezebb pozíciót „sikerül” végrehajtani. Ezek a különbségek egy idő után eltűnnek, és egy külső szemlélőként tekintünk a gyakorlásra, nem társítunk hozzá jó vagy rossz címkéket. Olyan érzés ez, mintha nem is mi gyakorolnánk, hanem a gyakorlás történne velünk.)